PTES petitioning the empty sky

www.francsicslaszlo.hu
Készül az NGC 1977: Szintén a 70 centis ausztrál robottal készítettem tetemes mennyiségű luminance képet az NGC 1977 gyönyörűséges régiójáról. Értelemszerűen a színes képi információt saját felvételről, a már korábban közölt Nagy Orion-köd c. képről van.

A képet feldolgoztam, látványos is lett, és a szöveg is megvan!
Műszer: 700/4531 Dall-Khirkam / egy óra körüli expozíció
Jelenlegi állapot: A kép kész van, leírás kész van, csak a magyarázóábrák hiányoznak!
Feltöltés várható időpontja: 2015. október
Az Asztrofotográfia Vizi Péterrel (Geobook Hungary) közösen az asztrofotózásról, leginkább a nemzetközileg elismertté vált hazai amatőr asztrofotográfiáról szóló könyvet készítünk. A színes könyvbe gyönyörű fő küldetése az az, hogy a laikus olvasókkal megismertesse a téma lenyűgözö világát, legfelkészültebb művelőit, és kimagasló sikereiket.

Hol is tartunk: Az előző év karácsonyát anyagi és időbeli okok miatt elszalasztottuk, de idén újult erővel dolgozunk ismét a könyv létrejöttén.
Az új Sculptor: A régi Sculptor galaxis színi információját felhasználva, ámde a 70 centis ausztrál óriás felbontásával készült remek feketefehér anyagból új galaxis gyúrtam. Azt gondolom, hogy az új sokkal valóságosab és természetesebb lesz. Remélem előrelépés az amatőr asztrofotósok világában.
Műszer: 700/4531 Dall-Khirkam / 40 perc Luminance
Jelenlegi állapot: Feldolgozva, cikkírásra vár (vajon mit írok?) :-).
Feltöltés várható időpontja: 2015 augusztus
Az M78, a reflexiós ködök királynője A tervezett expozíció készen van, feldolgozás készen van, cikk kétszer is megírva: a kiállításra, és a Földgömbbe (ez utóbbi elég grandiózus lett). Mi kell még? Magyarázó ábrákat gyártok, hogy megjelenésében a Trapéziumhoz legyen hasonló.
Műszer: 200/800 - 510/2250 CDK
Jelenlegi állapot: 11 DSLR - és elkészült 3 órányi Luminance az 50 centissel, egész jó...
Feltöltés várható időpontja: 2015. április

képtár

Ptes képek galériája

 

Ez az oldal, amit keresel! Itt vannak a PTES asztrofotók, tartalmas leírásokkal, sok-sok érdekfeszítő infóval, a világról, ami felettünk van.

A Földgömb világa

Együttműködés a Földgömb magazinnal

 

Már harmadik éve, hogy Sánta Gábor amatőrcsillagász barátommal, a Csillagászati Egyesület mélyég-szakcsoportjának vezetőjével közösen a hazai asztrofotósaink munkájából havonta egy-egy képet és cikket delegálunk a Földgömb magazinba. Az eddig megjelent kiváló munkákról olvashatsz itt.

Alapvető internetes oldalak

PTES számára alapvető oldalak a világhálón

 

Néhány alapvető szemléletformáló és közösségi oldalt mutatnék itt be, melyek - azt gondolom - egy része megkerülhetetlen a magyar amatőrcsillagász és asztrofotós lét iránt érdeklődőknek.

Az MCSE

A Magyar Csillagászati Egyesület

 

Ha lenyűgöz a csillagos ég, és keresed azokat, akik ugyanígy vannak vele, akkor az MCSE-ben a helyed. Akár a közösségi távcsöves észlelést akár a profi asztrofotózást a Magyar Csillagászati Egyesület gondozza.

szösszenetek az asztrofotózás kapcsán - vagy inkább az asztrofotók ?

 

Reflexió archív: 2013, 2012



 

Éledező asztrofotós öntudat - 2012.10.17. - gondolatok Fényes Lóránd sikere kapcsán

 

  Az idén szeptemberben kiosztott Astronomy Photograper of the Year 2012-díj newcomer kategóriájának győztese, a hazai körökben jól ismert Fényes Lóránd sikerén felbuzdulva egy rövid, de annál előremutatóbb beszélgetés zajlott az egyik asztrofotós fórumon.

(Fényes Lóránd nyertes felvétele az IC 1396-ról)


Sipos Rudolf, egyik lelkes asztrofotós társunk utánanézett, hogy Lóránd vetélytársai, a newcomer kategória legyőzöttjei milyen lehetőségekkel indultak ezen a megmérettetésen. Tudni kell, hogy ebben a kategóriában az az asztrofotós pályázhat, aki fotóját legfeljebb egy éves tapasztalattal készítette el. A vetélytársaknak, a Lajtától nyugatra más anyagi helyzet adatik meg, és valljuk be, ez nem hátrány egy olyan megmérettetésen, ahol felszerelés nélkül nehéz labdába rúgni. RCOS 12.5-inch Ritchey-Chrétien szerelésű távcső; Paramount ME mechanika; SBIG STL-11000 CCD kamera slágerek külföldről, mint mindig az elmúlt évtizedekben. Bezzeg nekik. Lóránd mégis nyert. Számított az elbírálásban a műszerének egyszerűsége, de ismervén a képet, nagy biztonsággal állíthatom, hogy nem ez volt a döntő. Van itthon valami más, ami előre mutat a lassan kialakuló asztrofotós közösségben. Bezzeg nekünk.


Többen osztják közülünk azt a nézetet miszerint az, amit Lóránd külhonban elért, az igazol valamit abból a szemléletből, hogy nem minden az anyagiakon, vagy a drága expedíciókon múlik. A tudást, a tapasztalatot a feleslegesen drága és szuperprofesszionális felszerelések nélkül is meg lehet szerezni, eredményt ezek nélkül is el lehet érni. De nem lehet kitartás és eltökéltség nélkül. Mivel idehaza anyagi javakban nem dúskálunk, ezért mással, kitartással, meg elmélyüléssel kell ezeket a forrásokat helyettesítenünk.


Azt gondolom, hogy mindebben óriási segítségünkre van a közösség, az asztrofotósok közege, melyben teljesen azonosak a problémáink. Nem tudom, hogy a "magánrepülőkkel" rendelkező gazdag kezdő amatőrök mennyire kerülnek közösségközelbe. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Mindenesetre mi igen. Ez nagy erőforrás a számunkra. Lóránd a közösség együttes képességei, a sok vélemény, és a közösségben felhalmozódó tudás nélkül nem lett volna képes egy év alatt eljutni oda, ahol most tart. Lóránd sikere pedig visszahat a közösségre. A tudás és tapasztalat aktív és inspiráló megosztása hatékonyan erősíti a hazai mezőnyt. Nem évről évre, inkább hónapról hónapra. Ha ezt trendet extrapolálnánk, azt kaphatnánk eredményül, hogy 10 év múlva felülmúljuk a HST-t. Természetesen ez nem lesz így, de abban biztos vagyok, hogy nagyszerű sikerek fognak születni, itt, a hazai asztrofotós közösségen belül.


Hatalmas segítség, hogy vannak olyan agilis, mocorgó emberek, mint Lóránd ugye, vagy Tobler Zoli, akinek az MGEN-je nélkül még sehol sem tartanánk. Vagy például a közöttünk sokkal kevésbé ismert Kolláth Zoltán, aki állhatatosan küzd, hogy itthon minél több tájat nyilvánítsanak sötétégbolt parkká. Ezen a státuszon keresztül ezek a területek védetté válnak a jelenlegi és a jövő fényszennyezésétől, és mások is ismerjék meg ezt a problémát. Mondanom sem kell, sötét ég nélkül megfullad az asztrofotózás. Ő is a közösségünkhöz tartozik, csak annak egy tágabb rétegéhez, az MCSE-hez. Sokan mások is számtalan cselekedettel járulnak hozzá az asztrofotósok tevékenységéhez (is) a háttérből, és lehet, hogy mindez el sem jut a tudomásunkig. Mi, asztrofotósok ugyanis csak végfelhasználók vagyunk. Ezért is tennünk kellene, hogy ne mi legyünk a végfelhasználók, hanem a legyen az inkább a fotóink közönsége.


Mi mindannyian, akik ezt a dolgot kezdjük hasonló szemszögből látni, szervesebb közösséggé, egyfajta asztrofotós iskolává alakulunk. Hasonló helyzetben, hasonló felszerelésekkel dolgozunk, melyben a legnagyobb eltérést a 2, vagy 3 collos kihuzat adja, és az nem kérdés, hogy mindenkinek DSLR fényképezőgép ül-e a távcsövén. Mindannyiunknak természetes a fényszennyezéssel való küzdés, éppúgy, ahogy a képfeldogozásban is ugyanazokat a fogásokat sajátítjuk el. Virtuálisan, de lassan összetartozás, közös identitás alakul ki, nem csak az időjárás és a műszereink kellemetlen viszontagságaival szemben, hanem a külföldi, kissé konkurenciának kezelt külföldi asztrofotós társadalommal szemben is. Ők konkurencia, hiszen kívül állnak, nem ugyanazok a problémáik, és nem érintkezünk velük. Azt gondolom, ha ez inspiráló hatással van miránk, akkor nem csupán megvetendő dolog.



Egy ilyen konkurenciával szemben kivívott győzelem hasznos sikerélmény, apró lelki elégtétel, ami jól esik a sok borult és a mindig kevés derült ég alatt való, talán nem hiábavaló erőfeszítések után. Közösségünkben pedig egymást erősítjük sok tapasztalattal, és ahogy az a beszélgetésből is kiderült, sikereinken, éppen most Lóránd sikerén keresztül hittel.



 

A hetvenkedő - 2012.08.29. - a mélységről és a magasságról

 

Annak idején azt gondoltam, hogy az elérhetetlen elérhető. Mindent elkövettem képességeim fejlesztéséért, megsokszoroztam technikám nyújtotta lehetőségeimet.


Rájöttem, nincs értelme. Nincs cél, csak a futás van a horizont felé, de a horizontot a gyorsabb futók uralják, és tolják messzebb és messzebb. És ha az egyik nálamnál jóval gyorsabb futó el is fárad, már ott is van helyette egy friss, üde sprinter, aki elérhetetlenül a távolba vész újra. Mihelyst az ember felméri maga körül ezt a furcsa állapotot, felteszi magának a kérdést, nevezetesen azt, hogy miért is fut? A horizonton a cél fata morgana, nincs ott igazából, vagyis mindig ugyanolyan messze látszik. Nem futni kell, oda nem. Valami egészen másra van szükség. A futásban lappangó verseny lehetőségét valami más lehetőségére kell cserélni.


Az építésre. Az építéshez nem a sebesség kell, hanem az idő és a terv. A tervről pedig tudni kell, hogy miről szóljon, nehogy az építés energiája szerteoszoljék. Az időt meg kell teremteni, rendelkezésre kell bocsátani. A futás közben összeszedett szilánknyi tapasztalatokat, mint valamiféle önismeret darabkáinkat össze kell illesztgetni, hogy születhessen terv. Hiszen bármi a világban rólunk szól, a terv pedig a bármiről szól, tehát rólunk, mi volnánk az alapja. Az alapja az egész életnek, a kiindulási pont, és a visszatérési pont is, a cél is. Ezáltal az építés alapjai is vagyunk. Az építés nem futás. A futás eltékozolt idő, elvesztegetett táv, az építés pedig valódi gyarapodás. Megélt idő és tér.


Először alapokat érdemes építeni. De honnan lehet tudni, hogy hol vannak az alapok? Melyik réteg az alap alja? Az építészek tudják, a teherhordó talaj. De azt nem tudják, hogy egy 250 millió éves ciklus alatt a Föld bolygó teljes litoszférája lebomlik és felépül. Az összes épített kultúra vele együtt bomlik, menthetetlenül. Az építészeknek az alap csak száz évre kell, néha ezerre. De nem kell 250 millióra. Nekünk mire kell az alap? Mekkora földmozgásokat kell eltűrnie? Hol van az a mélysége, amit még érdemes ismernünk és érdemes a felszínre hoznunk, hogy építhessünk rá? A lefelé éppen olyan, mint a felfelé. A fa, aminek a lombja a fény felé tör, a földbe mélyeszti gyökereit, nem kevésbé, ahogy az ég felé nyújtja az ágait. Arányos. Amennyire csak távol tekintenek a csillagászok a kozmosz végtelenébe, annál mélyebbre pillantanak a fizikusok a részecskék világába. A két távolság hányadosa az ember. Mindig. A nagy alapja a kicsi, a magasságé a mélység. A kicsi és a mély nélkül minden légvár, minden inog. Mélység nélkül nincsen magasság. A hegyek, amik az egekig magasodnak, talpukkal a föld felszíne alatt mélyebbre nyúlnak a forróságban, mint a tengerek feneke.


A csillagászkodás fotográfiája mélyreható dolog. A kozmosz mélysége felé irányul, de csak látszólag. Valójában nem irányul más felé, csupán önmagunk felé, embertársaink viszonyrendszerében önmagunk helyének keresésére. Nincs valódi célja, és ha lenne, az csak a horizont lehetne, a végtelen és önmagától értetődően elérhetetlen pont. Ördögi kör, ha nem származik belőle nyereség, ha nem épül az életünk tőle. Felesleges malomkő, mely felőrli szabadnak tűnő energiáinkat. Vagy még rosszabb, kreativitás nélküli normakövetés. Alapok nélkül csak látszatkíváncsiság, a világ dolga felé irányuló érdektelenség? Kifelé dicsőséges, szégyentelen futás.


Valódi kíváncsiság és valódi kozmikus mélység csak hosszú építés után jön létre. Ennek az építésnek pedig többnek kell lennie, mint az egyes egyének futásának. A valódi kíváncsiság nem irányul az eszközökre. A valódi kíváncsiság a valóságra irányul, az pedig csak bennünk tud létezni. A valóságot fel kell építeni magunkban. Ezt eddig nem tudtam, hiába tekintettem felfelé. Mélyen lefelé néztem, és láttam, hogy nincsen valóságom. Cserébe lett tervem. Felépítem, hogy legyen valóság.



 

A Lófej-ködről - 2012.08.29. - Megjegyzés Éder Iván félkész asztrofotójához

 

A lófej köd az asztrofotográfia emblematikus témája, felfedezése óta könyvek címlapján, folyóiratokban szerepel. Ikonikus megjelenésének köszönhetően az amatőrcsillagászok egyik kedvelt célpontja. A kiemelkedő szerepe miatt nem mehetünk el mellette szó nélkül, érdemes részletesen is elemezni, hiszen fotográfiai, asztrofotográfiai problémák sokaságát veti fel.


A Lófej egyik izgalmas aspektusa a jelentéshordozó megjelenés, amely magából a lófej sziluettből származik. A klasszikus fotográfiában, a befogadóra kiemelt hatással van egy adott fényképen feltűnő élőlény. Az élőlény alakja rendkívül erősen vonja magára a szemlélő tekintetét, ezáltal a fénykép kompozíciójának úgynevezett forró pontjává válik. Az asztrofotográfiában ez az egyetlen olyan jelenség, melyben ennyire erős impulzus éri a szemlélőt.


A Lófej-ködnek van egy másik tulajdonsága is, mégpedig az erőteljes heterogenitása, mely a régiójában található, nagyon markáns, de elkülönülő ködösség komplexumok jelenléte miatt van. Ezeknek a ködöknek, pontosabban a fénykép kompozíciós elemeinek összefogása, vagyis a fotográfia lényege, a tartalom harmonikus, és az emberi szem számára olvasható kompozícióba foglalása nehézségekbe ütközik. A Láng-köd, az Alnitak, az NGC2023, a Sigma Orionis olyan markán elemek, melyek együttes, közeli ábrázolása disszonáns eredményre vezet. Ezt nehezíti a lófej antropomorf hatása, azaz, hogy kijelöli az amúgy kozmikus térben értelmezhetetlen vízszintest. Ezen okok miatt egy, a részleteket erősen kiemelő kép kompozíciós tekintetben kiegyensúlyozhatatlan.


Megvalósítások


Mivel a Lófej ilyetén kompozíciós problematikáját kevesen ismerik, ezért rontott felvételek sokasága készül el, sajnos közéjük sorolva a legjobb asztrofotósokét is például Adam Block Lófejét. http://www.caelumobservatory.com/gallery/hh.shtml Két jellemzőmegoldást azért mindenképpen megemlítenék. A Kitt Peak National Observatory felvétele, melyen erős Halfa szűrő és vágott kompozíciónak köszönhetően egyértelműen eltűntek a zavaró képi elemek, legtisztábban hangsúlyozva a Lófejet. http://www.noao.edu/image_gallery/html/im0661.html Ebből kiindulva készítettem el 2009-ben a saját felvételemet, mely a nagyobb látómező miatt a Sigma Orionist is a kompozíció részeként kezeli. http://www.ptes.hu/gallery/lofej/lofej.html


A másik, hagyományos utat járta Robert Gendler, aki a teljes komplexumot kezelte. A fentebb említett összes problémával szembe nézett (volna, ha gondolkozott volna), de szerencséjére az erős H alfa csatorna miatt a Ló feje kellően hangsúlyos a többi elem között. http://www.robgendlerastropics.com/HH11Kpage.html


Iván alkotása is ezt az utat követi. Iván jobban kezelte ugyan a kép széli objektumokat, nem engedte meg, hogy például a Sigma Orionis felborítsa az egyensúlyt. Viszont a DSLR technológia érzékenysége miatt (nincs H-alfa preferencia), a reflexiós ködök túlsúlya, és a tompítatlan Alnitak szétveti a panoráma kompozíciót, és elveszik a hangsúlyt a Lófejről. Egy kedves ismerősöm véleményére támaszkodva azt gondolom, hogy a halvány részletek kiemelésével, és a fényesek tompításával lehet (talán) ezt a hibát kezelni. Ami természetesen több expozíciót jelent, de Ivánt ismerve ez a kép még félkészen sincsen.


További kitartást az alkotónak.