PTES petitioning the empty sky

www.francsicslaszlo.hu

Az IC59-63 és a Gamma Cassiopeiae

 
  • objektumadatok:
  • -------------------
  • Cassiopeia csillagkép
  • Típus: Eruptív változócsillag
  • látszólagos fényesség: 2.15-3.4 mag
  • képadatok:
  • -------------
  • 200/800 Asztrográf - Paracorr -1
  • Canon EOS 350D
  • 1,5 óra/ISO 800 RGB
  • hőmérséklet: -7°C
  • Bakony, 2012. december 12.

A jelenségről

 

A Geminida hullócsillagok éjszakáján rendkívül hideg és tiszta idő köszöntött be nyugat-Magyarországon. A Bakony egyik csúcsáról, a Középső-Hajagról igazán sötét ég alól készült felvételen egy fényes csillag ragyogásában ködfoltok fénylenek.

kapcsolódó képek

 
 
 
A Gamma Cassiopeiae

A Gamma Cassiopeiae

 

A Gamma Cassiopeiae az északi félteke őszi-téli csillagos égboltjának feltűnő “W” alakú csillagképének, a Cassiopeiának szabad szemmel is jól látható középső csillaga. Miután igazából teljesen érthetetlen módon nem kapott nevet sem az ókori görögöktől, sem a rómaiaktól, sem az araboktól, (a kínai neve, a Tsih, vagyis ostor, nem jutott el Európába) ezért Kassziopeiáról, a csillagkép névadójáról örökölte azt a Bayer nevezéktan szerint. A német Johann Bayer az Uranometria csillagatlaszában 1603-ban a 3., azaz gamma sorszámmal jelöli a csillagkép csillagai között, így lett a ma használatos neve Gamma Casssiopeiae. A névadó, pontosabban a csillagkép névadója, Kassziopeia női alakja görög mitológiában a Perszeusz mondakörben bukkan fel. Ő Képheusz (Cepheus) aithiopiai király felesége, aki hiúságával, másokat becsmérlő visszatetsző viselkedésével kihúzta a gyufát Poszeidon tengeristennél. (A tengeri Nimfák panaszolták be Kassziopeiát nála.) Poszeidon haragjában tengeri szörnyet (Cetus) küldött a város elpusztítására... A város a megmenekülésben reménykedve Andromédát (Andromeda), Kassziopeia lányát ajánlotta fel váltságdíjként. Androméda már-már odaveszett, de kellő időben színre lépett Perszeusz (Perseus), aki fondorlatos trükkel legyőzte a tengeri szörnyet, megmentette és feleségül vette Andromédát. Imígyen került az égre egy sor csodálatos, sok-sok mély-ég objektumot rejtő klasszikus görög csillagkép.

 

Az eruptív változó

 

Az 550 fényévnyi távolságban lévő Gamma Cassiopeiae azonban nem a csillagkép nevének eredete, hanem izgalmas fizikája, és valóságos kozmikus környezete miatt érdekes most a számunkra. A Gamma Cas eruptív változócsillag, fényessége 2.15 és 3.4 magnitúdó között mozog. Az eruptív változók fényesség-ingadozását más változócsillagokkal ellentétben a csillag felszíne fölött a kromoszférában és a koronában lejátszódó jelenségek, kitörések és intenzív anyagkiáramlás okozza. A Gamma Cas forgása rendkívül gyors, kerületi sebessége 300 km/s, ami miatt a csillag egyenlítője mentén kidudorodik. Az erős sugárzás hatására a dudorból elszökő anyag forró és ragyogó gyűrűt képez a Gamma Cas körül, aminek méret-ingadozása, kitágulása és összehúzódása okozza a fényességváltozást.


 

A spektroszkópiai mérések alapján a gamma Cas B0.5 IVe típusú csillag, a Yerkes spektrálklasszifikációs rendszerben a IV luminozitási osztályba tartozik, azaz szubóriás, ami fejlődésének éppen jelen időszakában használja fel hidrogénkészletének utolsó tartalékait, és indul el a vörös óriássá válás útján. Felszíni hőmérséklete nem kicsit magas, 30900 K, irdatlan mennyiségű, Napunknál 55 ezerszer több energiát sugároz a kozmoszba, és ezt tetézi azzal, hogy energiájából tízszer több röntgensugárzásra telik neki, mint a hozzá hasonló színképtípusú rokonainak.



 

  Ködkutyák

A Gamma Cassiopeiae kékes fénye közeli ködfoltokról verődik vissza. Ezek a ködösségek a Gamma Cas fizikai közelségében, 3-4 fényévnyire tőle helyezkednek el. Üstökösszerű alakjukat a csillag agresszív ionizáló ultraibolya sugárzása és a nagy energiájú csillagszele hozza létre. A vörös árnyalatot az ionizált hidrogén emissziója kelti, a kékes derengés pedig a Gamma Cas fényének reflexiója. A ködfoltokban a csillagkeletkezés jelenségét keresik a csillagászok, számításaik alapján a kozmikus felhők belsejében a hőmérséklet 500 és 700 kelvinfok körüli lehet. Ez a hőmérséklet langyosnak számít, ami nem zárja ki az esetleges csillagbölcsők kialakulásának a lehetőségét.