PTES petitioning the empty sky

www.francsicslaszlo.hu

Az M101, a Szélkerék-galaxis

 
  • 200/800 Asztrográf - Paracorr -1
  • Canon EOS 350D
  • 6,7 óra/ISO 800
  • hőmérséklet: -6 °C
  • átlátszóság: 10/7
  • Visnyeszéplak
  • 2012. január
  • ---------------
  • 200/800 Asztrográf - Paracorr -1
  • Starlight Express CCD
  • hőmérséklet: -20°C (hűtött)
  • 11x30 perc H-alfa
  • Etyek, 2012. április - Dán András
  • ---------------
  • A felvétel Dán András közreműködésével készült

A jelenségről

 

A Szélkerék-galaxis az egyik legcsodálatosabb spirális csillagváros hazánk égboltján. A sokak által jól ismert Nagy Göncöl csillagkép irányában látszik tavaszi éjszakákon. Távcsővel szemlélve megannyi csodát rejteget.

kapcsolódó képek

 
 
 
 
Az M101

Az M101, a Szélkerék-galaxis

 

2012 tavaszán egy szép helyről, a Zselicből, Visnyeszéplakról sikerült ad-hoc, terv nélkül tiszta eget és galaxisok sokaságát elcsípnem. A két éjszakán át készült kép megannyi meglepetéssel szolgált, ugyanis az ég különleges mélységébe enged bepillantást.


Messier katalógusában a 101-es sorszámot viselő ködösséget Pierre Méchain fedezte fel 1781-ben. Az M101, másképpen NGC 5457 vagy Szélkerék-galaxis (angolul Pinwheel Galaxy) csillagmetropolisz, ami a kozmosz spirális csillagvárosainak legnagyobbjai közé tartozik. A kozmikus struktúra lapjával fordul felénk, így feltárul szerkezetének lenyűgöző tisztasága és finom részletei. Az M101 egyike azoknak a galaxisoknak, melyeket a Hubble űrtávcső a Hubble-állandó pontosítása céljából vizsgált meg. Az űrtávcső 2006-ban készült felvétele a valaha készült legnagyobb felbontású spirálgalaxist ábrázoló kép.



 

  A lenyűgöző spirál

Az M101 a spirálgalaxisok lenyűgöző példája, átmérője 170.000 fényév, közel kétszerese saját galaxisunk, a Tejút átmérőjének. Karjainak centrumában 10.000 fényév átmérőjű, 3 milliárd naptömegű sárgás központi dudor látszik. A teljes csillagváros össztömege megegyezik a Tejútéval, azaz száz-milliárd naptömeg. Belsejében 2011. augusztus 24-én Ia típusú szupernóva (SN2011fe) robbant, ami a felvétel elkészültekor még kék fényben ragyogott, amely a kép jobb pereménél látható.

 

  Az M101 csoport

Az Szélkerék-galaxis domináns tagja egy 9 csillagvárosból álló társulásnak, az M101 csoportnak. Hasonlóan a lokális halmazhoz, - melynek a Tejút is a része-, vagy más közeli fényes galaxisokhoz, mint az M51, vagy az M81-82 páros, az M101 csoport is gravitációsan a Virgo szuperhalmazhoz kötődik. A csoporttal együttmozgó csillagvárosok egyike a 24 millió fényévre lévő SA(s)m típusú NGC 5477 kékes színű apró csomója (balra lent). Az ő hátterében rendkívül messzi galaxisok is látszódnak, mint például a PGC 2468609 (jobbra fönt). Ez utóbbi hosszú katalógusszámú távoli csillagváros több, mint 1 milliárd fényévnyire van tőlünk. A felvételen viszont még ennél is távolabbi jelenségek is felismerhetőek. A kép közepénél jelölt apró vörös foltocska szintén galaxis, csak már a kozmikus távolságba veszve, 4,4 milliárd fényévnyire, valahol harmadúton a megfigyelhető univerzum pereme felé. Amikor fénye útnak indult, a Földünk izzó lávagömb volt, a Hold éppenhogy csak megszületett.


 

  A galaxis torz karja

Az M101 pekuliáris, vagyis különleges, mivel spirálkarjai aszimmetrikusak. Egyikük erőteljesen deformált, egy korábbi, galaxisok között lejátszódott kölcsönhatás, valószínűleg az NGC 5474-gyel létrejött kozmikus interakció során perturbálódott, vagyis a kölcsönható galaxistárs gravitációs mezejében torzult. A spirálgalaxisok 30%-ánál figyelhető meg hasonló szabálytalanság. A perturbálódott spirálkarban a csillagközi anyag sűrűsége megváltozik, így ott heves csillagkeletkezés zajlik. Az M101-ben rengeteg, több, mint 3000 csillagkeletkezési terület, úgynevezett HII zóna jött létre. Ezek némelyike gigászi méretű, úgynevezett GHR (Giant HII Region), ami saját katalóguszámot is kapott a szülőgalaxistól függetlenül, mint az NGC 5462 és az NGC 5461. Ezeknek az óriási csillagkeltető felhőknek hatalmas a luminozitásuk, amit a bennük született csillaghalmazoknak köszönhetnek. Egy ilyen csoportosulásban 100, vagy akár 1000 O színképtipusú óriáscsillag található, ami kimondottan ritkaságnak számít a közeli univerzumban. A Tejút közelében csak a Nagy Magellán-felhőben találhatunk hasonló méretű csillaghalmazt, úgynevezett SSC-t (Super Star Cluster). Az M101 galaxist, mint túlsúlyos karral rendelkező csillagvárost Halton Arp 26-os sorszámmal felvette a Pekuliáris Galaxisok Atlaszába.


 

  Az NGC 5485 és NGC 5473

Mivel a kompozíciót nem előre terveztem, hanem a helyszínen találtam ki, ezért elvétettem a Szélkerék-galaxis fizikai párját, az NGC 5474-et. Utólag azt gondolom, ez nem is baj, a spontán kompozíció érdekesebb lett, és az így látómezőbe került galaxisok pedig oly ritkán megörökítettek, hogy kuriózumnak számítanak. Az NGC 5485 és az NGC 5473 egy távoli, 85 millió fényévnyi távolságra lévő galaxis-halmaz fényes tagjai, nagy elliptikus galaxisok. Mindkettő S0 D típusú, az NGC 5485 aktív maggal is rendelkezik. Környezetükben más, halványabb, még távolabbi galaxistársulások láthatóak.