PTES petitioning the empty sky

www.francsicslaszlo.hu

A Sas-köd és a Teremtés Oszlopai

 
  • objektumadatok:
  • -------------------
  • Serpens csillagkép
  • típus: csillagkeletkezési régió
  • látszólagos fényesség: 6,4 mag
  • kiterjedés: 12,5'

A jelenségről

 

Az Sas-ködben látható teremtés oszlopai a digitális korszak emblematikus csillagászati objektuma. Amióta a Hubble Űrtávcső megörökítette, a kozmosz vizuális jelképévé vált, rajta keresztül az univerzum új arcát pillantotta meg az emberiség.

  • képadatok:
  • -------------
  • RGB adat:
  • 200/800 Asztrográf - Paracorr -1
  • Canon EOS 350D
  • 1,5 óra/ISO 800
  • hőmérséklet: 20 °C
  • átlátszóság: 10/6
  • Skoutari
  • 2011. szeptember
  • ---------------
  • Luminance adat:
  • 510/2280 Corrected Dall-Khirkam
  • FLI-PL6303E CCD
  • 3x180 sec Luminance
  • 3x180 sec H-alfa
  • Siding Spring, Ausztrália
  • ---------------
  • A felvétel részben az Itelescope hálózat távcsövével készült

kapcsolódó képek

 
 
A Sas-köd

A Sas-köd és a Teremtés Oszlopai

 

A digitális csillagászat korának emblematikus égi jelensége a Sas-köd. Minden kétséget kizáróan akkor vált ismertté, amikor Jeff Hester és Paul Scowen 1995-ben a Hubble Űrtávcső segítségével minden addiginál nagyobb részletességgel örökítették meg a ködösség belsejében rejtőző gigantikus gázképződményeket, a Teremtés Oszlopait. A fotó a legendás (ám ma is működő) űrtávcső valaha készített legismertebb felvétele, legutóbb a budapesti Queen emlékkoncert plakátján szerepelt. Ezt a megtiszteltetést az égi jelenség minden bizonnyal az asztrofizikai tanulmányokat végzett Brian May gitárosnak köszönheti, aki valószínűleg tisztában volt azzal, hogy a feltűnő sziluetteket korábban Robert Burnham amerikai csillagász Star Queen Nebula elnevezéssel illette.

A Sas-köd Messier 16 (M16) néven ismert, ez az elnevezés azonban többnyire a ködösségben rejlő csillaghalmazra vonatkozik. Később a csillaghalmazt NGC 6611, a ködöt pedig IC 4703 sorszámmal jelölték. Az IC 4703 egy aktív csillagkeletkezést mutató égterület, ahol az óriás gáz és porfelhőkben egy már kifejlődött csillaghalmaz, az imént említett M16 rejtőzik. A molekulafelhő 7000 fényévnyire helyezkedik el Naprendszertől a Kígyó (Serpens Cauda) csillagkép irányában. A távolság és az irány együttesen elárulják, hogy a Sas-köd a Sagittarius-Carina karban látható, azaz egy karral beljebb található attól a spirálkartól, amelyben a Naprendszer jelenleg elfoglalja helyét a Tejútban. A ködösség kora 5 és fél millió év, ami alatt a csillagközi anyag egy intenzív csillagkeletkezési folyamatban vett rész. A gázokból és porból megszületett az M16 nyílthalmaz. Fiatal, forró, kék csillagainak szele üreget vájt a felhőbe, sugárzásuk pedig ionizálja és fénykibocsátásra, emisszióra készteti a ködösséget (HII zóna), így válnak láthatóvá a kagylóhéjszerű üreg az ember képzeletét magával ragadó belső részletei



 

  A Teremtés Oszlopai

A 70 fényév kiterjedésű HII zóna üregének „padlójából” 9,5 fényév, emberi léptékkel mérve elképzelhetetlen kiterjedésű, 90 billió kilométer magas gázoszlop mered a fiatal csillaghalmaz felé. A csillagkeletkezés második fázisa zajlik most benne: az oszlop szerkezetében egyenetlenségeket, sötét csomókat észleltek a Hubble Űrtávcső felvételén. Ezek a területek sűrűbbek környezetüknél, felszínükön az ultraibolya sugárzás hatására párolognak. Az angolszász nyelvterületen a csomókat Evaporating Gaseous Globule-nak, röviden EGG-nek nevezték el, ami viccesen tojást jelent. Feltehetően a „tojásokban”, az EGG-ekben kistömegű csillagok kezdeményei rejtőznek. Éppen a benne lejátszódó csillagteremtő folyamat miatt kaphatta a monumentális képződmény Teremtés Oszlopai elnevezést.

 

  Az üstökösszerű globulák

A Teremtés Oszlopai jelenségének általános elnevezése cometary globule, azaz üstökösszerű globula. A gáznyúlvány szerkezetét vizsgálva ez gyorsan érthetővé is válik: fényben ragyogó, lassan párolgó sűrű fej, és ritka, elnyúló, eloszló csóvaszerű törzs jellemző erre a jelenségcsoportra. A Sas-ködben a Teremtés Oszlopai nincsenek egyedül. Az üreg keleti talapzatából egy szintén üstökösre emlékeztető felhő, egy másik tipikus cometary globule emelkedik ki. Felső pereme környező csillagok sugárzásának köszönhetően fényben úszik, szára az M16 halmaz erőteljes csillagszelének köszönhetően egyre-egyre vékonyabb lesz, a kozmikus közeljövőben teljesen eloszlik majd. A globula, a gázoszlop feje maga is párolog, így idővel előbukkannak belőle a fiatal csillagok.