PTES petitioning the empty sky

www.francsicslaszlo.hu

A Súlyzó-köd

 
  • objektumadatok:
  • -------------------
  • Kis Róka csillagkép
  • típus: planetáris-köd
  • látszólagos fényesség: 7,3 mag
  • kiterjedés: 8'x5,7'
  • képadatok:
  • -------------
  • 250/1000 Asztrográf - Paracorr -1
  • Canon EOS 350D
  • 6 óra/ISO 800 RGB
  • hőmérséklet: 15°C
  • Tarján, 2012. augusztus
  • ---------------
  • 200/800 Asztrográf - Paracorr -1
  • Starlight Express CCD
  • hőmérséklet: -20°C (hűtött)
  • 32x30 perc H-alfa
  • 32x30 perc OIII
  • Etyek, 2012. Etyek - Dán András
  • ---------------
  • A felvétel Dán András közreműködésével készült

A jelenségről

 

A Súlyzó-köd közismert csillagászati célpont, fotográfiák ezrei készülnek róla. Azonban a sokkal kevésbé ismert külső részleteit csak nagyon kevés felvétel mutatja meg. Dán andrással közös munkánk éppen egy ilyen ritkaságnak számít.

kapcsolódó képek

 
 
 
A Súlyzó-köd

Az M27, a Súlyzó-köd

 

A szoros kapcsolat a fénylő gázburok és a csillagok fejlődése között nem mindig volt egyértelmű a planetáris-ködöket vizsgáló csillagászok körében. Charles Messier által először, 1764 megpillantott a Súlyzó-köd és az ahhoz hasonló más kompakt fényes gáz-ködök vizsgálatában először William Herschel tett lépéseket 1784-ben. Ekkor alakult ki a téves, planétákra, bolygókra utaló elnevezés is, állítólag azért, mert a távcsőbe tekintő Herschel ezeket ködösségeket az Uránusz bolygóhoz hasonlatosan apró elmosódott foltként látta meg. Mára természetesen ismertté vált eme izgalmas geometriával rendelkező, rendkívül változatos égi jelenség magyarázata.

A planetáris-ködök, mint az M27, avagy Súlyzó-köd is, egyedi csillagok életének befejező fázisában jönnek létre. A különböző csillagoknak azonban más és más végjáték adatik meg. A tömeg az a paraméter, ami meghatározza, hogy létrejön-e a fénylő változatos geometriájú gázhéj a csillag körül annak élete végén. A nagytömegű, a Napnál nyolcszorta, vagy még nehezebb csillagok drámai szupernóva robbanás során pusztulnak el. A csillagászok által kistömegűnek és közepesnek sorolt, azaz a Naphoz hasonlatos tulajdonságokkal rendelkezők azonban olyan belső átalakuláson esnek át, aminek következtében a csillag több fázisban a kozmoszba sugározza külső anyagburkait.

 

A csillagfejlődés záróakkordja

 

A fejlődés ezen végsőhöz közeli állapotában, amikor a magfúzióhoz szükséges hidrogén elfogyott a csillagmagban, a nehezebb kémiai elemek fúziója veszi kezdetét, melynek következtében a mag összehúzódik, és felforrósodik. A csillag külső rétegei a változás során fellazulnak, lehűlnek és eltávolodnak az alsóbb rétegektől. Ekkor köszönt be a csillag életében a vörös óriás fázis. Később a csillagmag forrósága erős csillagszelet hoz létre, a külső héjak anyagából pedig egyre több szökik el a kozmikus térbe, évente a csillag tömegének egy milliomod része. A kozmikus térbe sugárzott anyag gáz, főként oxigén, nitrogén, kén illetve más kémiai elemek egyvelege, illetve hidrogén. A folyamat végére visszamaradó csillagmag felszíne 30.000 kelvin-fok fölé emelkedik, ekkor kellően forróvá válik ahhoz, hogy ultraibolya fényével gerjesztett állapotba hozza a ledobott gázhéjak anyagát. A sötét gázköd felragyog, és megszületik a planetáris-köd. Idővel, nagyságrendileg 10.000 év alatt a visszamaradt halott csillagmag, a fehér törpe kihűl, a ködösség pedig eloszlik. A ködösség anyaga, a hidrogént és héliumot leszámítva, a csillag végső, úgynevezett vörös óriás állapotában jön létre a csillagban működő magfúzió során, és a planetáris-köd fázisban kijutva a kozmoszba, jelentős mértékben közrejátszik a galaxis anyagösszetételének fejlődésében.


  A köd tulajdonságai

A Súlyzó-köd a Naptól 800-1200 fényév távolságra helyezkedik el, belsejében O7 típusú szubtörpe csillag fénylik. A három fázisban ledobott anyaghéjak száz évente 6.8 ívmásodperccel tágulnak, ami alapján a csillagászok a korát 3000-4000 évesre becsülik. A felvételen a vörös árnyalatok az ionizált hidrogén, a kékek pedig az ionizált oxigén jelenlétét jelzik.




 

  HD 189733 és a forró Jupiter

63 fényévre a Földtől a Súlyzó-ködtől keletre látható a HD 189733 csillag, ami körül Francia csillagászok egy bolygó jelenlétét észlelték a csillag finom fényváltozásának köszönhetően. A bolygóról kiderült, hogy keringési ideje rendkívül rövid, csupán 2,2 nap. A központi csillagához közel keringő égitest mérete meghaladja a Jupiterét, felszíne forró, légköréből a csillagszél lassan anyagot fúj el. A bolygó, amit HD 189733Ab néven katalogizáltak, a forró jupiterek családjába tartozik, és elsőként mutatták ki róla, hogy levegője széndioxidot tartalmaz.