PTES petitioning the empty sky

www.francsicslaszlo.hu

A Vízesés-köd

 
  • 200/800 Asztrográf - Paracorr -1
  • Canon EOS 350D
  • 110x5 perc/ISO 800
  • hőmérséklet: 0 °C / -6 °C
  • átlátszóság: 10/7
  • Ágasvár / Piszkéstető
  • 2010. október - december

A jelenségről

 

A híres, talán nem csak a csillagászok köztudatába is beépült Orion-köd közepén a Trapézium és a Beklin-Neugebauer objektum a nagytömegű csillagok keletkezésére példa, az NGC 1999 és a Vízesés-köd csillagközi környezete kisméretű csillagok születését tárja fel a szemlélő előtt. A születő protocsillag láthatatlan, de környezetére gyakorolt hatása megfigyelhető.

kapcsolódó képek

 
A Vízesés-köd

Az Orion-ködkomplexum

 

Az NGC 1999 egy csillag által megvilágított fényes és kis kiterjedésű részlete egy, az Orion csillagképet behálózó kiterjedt ködkomplexumnak. A NGC 1999 környezetét a jól ismert, sokszor megörökített Orion-ködből dél felé kinyúló halvány csillagközi anyagfoszlányok adják. Amíg az Orion-köd közepén a Trapézium és a Beklin-Neugebauer objektum a nagytömegű csillagok keletkezésére példa, addig az ábrázolt terület kisméretű csillagok fejlődésébe enged betekintést. A területen több class 0/1-es (0. és 1. fejlettségi szintű) protocsillag környezetére gyakorort hatása figyelhető meg. Fejlődésük ezen szakaszán álló protocsillagok sugárzásuk jelentős részét infravörös tartományban 2 mikronon vagy annál nagyobb hullámhosszakon sugározzák ki, ezért közvetlenül nem, vagy csak nehezen láthatóak vizuális tartományban.

A ködösség a naprendszertől 1500 fényévnyire található, közvetlen galaktikus szomszédságban, azaz a Tejút Orion nevű mellékkarjában, melyben a naprendszer is született. Ebben a csillagközi felhőben találhatók a kistömegű protocsillagok, másnéven Herbig-Haro objektumok mintapéldányai, melyeket a Hubble űrtávcső és az ESO távcsövei is többször megvizsgáltak.



 

  Reflexiós-köd és protocsillag

Egyetlen csillag ragyogja be az NGC 1999 fényes, kék ködösségét. A ködösség közepén apró, fénytől elzárt üreg látható. Tőle délre (lefelé) a Herbig-Haro 1/2 protocsillag anyagsugara, azaz jet-je keltette, egy tengelyre rendeződő bipoláris fénylés látható.

 

  A Vízesés-köd

A fiatal csillagok speciális csillagszelei átalakítják környezetük szerkezetét. A Herbig-Haro 34-es jelű protocsillag (nyillal jelölve) pólusai mentén kiáramló anyagsurárral rendezi át a csillagközi gázfelhőket maga körül, így hozza létre a HH 222-es jelű, ionizált hidrogénből álló vízeséshez hasonló alakzatot.

 

  Anyagsugarak és lökéshullámok

A HH-1/2 illetve HH-34 protocsillagok a class 0/1-es osztályba tartoznak, azaz jelentős a csillagfelszínre történő anyagbeáramlás. Ilyenkor anyagsugár, másnéven jet képződik, mely hatalmas sebességgel lövell ki a protocsillag forgástengelye mentén. A jetek lökéshullámok sorozatát hozzák létre a csillagközi anyagban.





1. kép: A HH-1/2 jetje (nyíllal jelölve) és a lökéshullámok keltette bipoláris köd.
2. kép: A HH-34 és tőle lefelé a jetje látható (nyíllal jelölve).
3. kép: A HH-33/40, vagyis a HH-34-hez tartozó lökéshullámok.

 

  A kard hegye

Az Orion, vagyis a vadász övére csatolt kardjának hegye a Iota Orionis, egy szabad szemmel is jól látható csillag. Körülötte az NGC 1980 jelű gázködbe burkolózott csillaghalmaz fényes tagjai láthatók.