PTES petitioning the empty sky

www.francsicslaszlo.hu

Az NGC6520

 
  • objektumadatok:
  • -------------------
  • molekulafelhő és csillaghalmaz
  • kiterjedés: 5'x 3'
  • távolság: 6000 fényév
  • kor: 150 millió év

The NGC 6520

 
  • objectdata:
  • -------------------
  • molecular cloud and starcluster
  • apparent size: 5'x 3'
  • distance: 6000 ly
  • age: 150 Ma
  • képadatok/imagedata:
  • -------------
  • 7000/4531 CDK
  • FLI-PLO09000 CCD
  • 2015
  • Australia, Siding Spring

kapcsolódó képek

 
 
 
ngc6520
 

Porfelhő és csillaghalmaz

 

Ragyogó égi háttér előtt feltűnő sötét tintapacaként jellemezte a felfedezője, Edward Emerson Barnard az általa B 86-osnak jelölt piciny sötétlő csillagközi porfelhőt. A Barnard 86-ot két dolog teszi igazán látványossá. Egyrészt az, hogy a Tejút galaktikus centrumának rendkívül sűrű csillagmezeje előterében, a Földtől csupán 6000 fényévnyi távolságban látszódik, további előtércsillagok zavarásától mentesen. Másrészt pedig az, hogy a közvetlen közelében apró csillaghalmazt fedezhetünk fel, az NGC 6520-at, ami kiterjedésében hasonló, megjelenésében azonban szép fénylő kontrasztot alkot a sötét B86-tal. A csillaghalmaz és porfelhő páros érdekessége, hogy nem csak a véletlen sodorta őket egymás mellé. A csillagászok azt feltételezik, hogy a 150 millió éve kialakult csillaghalmaz éppen abból a molekulafelhőből keletkezett, aminek a romjai a B86-ot alkotják. Sőt maga a Barnard 86 sem biztosan tekinthető egy egyszerű porfelhő-maradványnak, hanem bizonyos elképzelések szerint egy Bok-globula lehet, azaz kozmikus értelemben vett igen hideg és sűrű molekulafelhő, ami csillagkezdeményeknek adhat otthont.

 

Baade ablaka

 

A két szépséges objektum feltűnő megjelenését a háttérben látható milliónyi csillag ragyogásának köszönheti. Érdemes hát szót ejtenünk erről a csillagsokaságról, a Sagittarius (Nyilas) csillagfelhőről, a szabad szemmel is könnyen észlelhető Tejút legfényesebb területéről. A csillagsokaság Tejútbéli jelentőségét Walter Baade, a Mount Wilson Obszervatórium csillagásza az 1940-es években vetette fel, amikor galaxisunk középpontjának pozíciója nem volt még pontosan ismert. Baade a centrumot kereste, amikor a Sagittarius csillagfelhőben LR Lirae változócsillagokat talált, melyek távolságát 27000 fényévnek mérte, ami igen közel esett a galaktikus centrum ma elfogadott 25000 fényéves távolságához. Baade valójában nagyon közel járt a centrumhoz, pontos irányt azonban 4 fokkal elvétette, ugyanis galaxisunk valódi központját a Barnard 86-nál sokkalta nagyobb kiterjedésű csillagközi porfelhők takarják el távcsöveink elől. Baade által észlelt csillagsokaság ennek ellenére sem veszette el a jelentőségét, hiszen a csillagász nem csupán a spirálkarok egyes csillagait figyelte meg, hanem a Tejút nehezen észlelhető központi dudorához tartozó öreg, sárga, ámde rendkívül sűrű csillagpopuláció egy szeletét.



 

Dust cloud and starcluster

 

„ A drop of ink on the luminous sky” - described the discoverer, Edward Emerson Barnard the tiny dark interstellar cloud, that was catalogued by him as B86. Two unusual circumstances make the Barnard 86 really spectacular. On the one hand, it is it’s extraordinary location exactly in front of the galactic centre dense star cloud. As the B86 lies closer to the Solar System than the galactic centre, only in the distance of 6000 lightyears of Earth, just a few disturbing foreground stars can be seen in front of the dark patch. On the other hand, being in the neighbourhood of a same sized starcluster, the NGC 6520, that makes a charming pair of opposite looking objects. This neighbourhood of the cluster and dustcloud is not a coincidence. Astronomers suggest that the B86 can be the ruins of the former molecular cloud from that the starcluster emerged 150 million years ago. B86 is still not only an empty remnant, but according to certain theories, it is a Bok globule, a dense, cold, opaque cloud in a cosmic sense, that can contain new stars forming in it’s centre.

 

Baade's window

 

The two beauties of the sky gets their spectacular appearance by the millions of sparkling stars, that can be seen in the background. Those millions make up the Sagittarius star cloud, which is the brightest part of the Milky way, easy to observe with the naked eye. The significance of the star rich area in the Milky way was suggested in the 1940th by the Mount Wilson Astronomer Walter Baade. Up until this time the exact position of the galactic centre was not known with certainty. Baade was looking for the centre, when he successfully detected LR Lirae variable stars in the Sagittarius star cloud, which distance was measured to be 27000 lightyears of Earth, really close to the suggested galactic core position. Although Baade got really close to the core, he missed it with 4 degrees, because the sight of the real galactic centre is heavily obscured by huge interstellar dust clouds, much bigger, thousand time extended than the entire Barnard 86. Although Baade has missed the target, the window, he found opens to the stars of the central bulge of the galaxy, which is difficult to be observed in any other directions.