PTES petitioning the empty sky

www.francsicslaszlo.hu

A Sarló-köd

 
  • 250/1000 Asztrográf - Paracorr -1
  • Canon EOS 350D
  • 25x5 perc/ISO 800 RGB
  • hőmérséklet: 12°C
  • Ágasvár, 2012. július
  • ---------------
  • 200/800 Asztrográf - Paracorr -1
  • Starlight Express CCD
  • hőmérséklet: -20°C (hűtött)
  • 26x30 perc H-alfa
  • 24x30 perc OIII
  • Etyek, 2012. június - Dán András
  • ---------------
  • A felvétel Dán András közreműködésével készült

A jelenségről

 

Ezt a - valljuk be - emberi agyra emlékeztető ködösséget egy kivételes, szélsőséges tulajdonságokkal rendelkező, az élete végén járó csillagóriás hozza létre. Ez a csillag nem csupán fényt sugároz szemünk számára látható és láthatatlan hullámhosszakon, hanem anyagot lök ki magából a kozmoszba, így kelti életre a sarló alakú fényes gázhéjakat önmaga körül.

kapcsolódó képek

 
A Sarló-köd

A Sarló-köd és a nemmindennapi szűlőcsillaga, a WR 136

 

A Sarló-köd, vagyis az NGC 6888 a Cygnus csillagkép irányában látszik a Tejút sűrűjébe rejtve 4700 fényévnyi távolságra tőlünk. A Tejútnak ezen a vidékén a csillagmezőkbe masszív hidrogén és molekulafelhők, fiatal csillagok szűlőhelyei ágyazódnak. Ezek a felhők az idő előrehaladtával eloszlanak, hátrahagyják csillagaikat, azok pedig több milliárd évig is ragyoghatnak az égen, akár a mi Napunk. Azonban a felhőkben születhetnek kivételes csillagok is, melyek tömege akár harmincszorosa lehet a Napénak, életüket pedig rendkívül rövid idő alatt élik le.


 

 

A Sarló-köd csillaga, a HD 192163 (WR 136), egy hihetetlenül forró O típusú szuperóriásként kezdte életét valamikor 4 és fél millió évvel ezelőtt a Cygnus OB1 asszociációban. Hiába ezerszer fiatalabb a mi központi csillagunknál, máris működésének befejező szakaszába ért. Néhány százezer évvel ezelőtt belső átalakuláson esett át, levált az úgynevezett fősorozatról, és vörös óriásként, 30000 km/órás csillagszelet fújva lehántotta magáról külső burkait, és egy fényes csillagközi felhőt hozott létre maga körül. A Naphoz hasonló csillagok ebben a fázisban befejezik az életüket, és fehér törpeként hűlnek ki. A Tejút minden egymilliárdadik csillaga - a legnagyobb tömegűek - azonban további fejlődésen mennek keresztül. Wolf-Rayet csillaggá alakulnak.


 

  A 136. számú Wolf-Rayet csillag

A Wolf-Rayet csillagok felszíni hőmérséklete több 100.000 kelvin fokra emelkedik, csillagszelük sebessége megnő, és eléri a 4 millió km/órát. Felszínükről még több anyag szökik a kozmoszba, 50.000 évente egy Naptömegnyi.
A Sarló-köd csillaga, a WR 136 viharos csillagszele lökéshullámként érte utol a korábban ledobott külső héjak anyagfelhőit. Az lökéshullám az ütközéskor röntgenfényben ragyogott fel, energiája pedig cafatokra tépte az külső héjak sima felületét. Az ütközés fényes maradványa 10.000 éven át fénylik, alig valamivel rövidebb ideig, mint egy planetáris-köd.

A WR 136 életét szupernóva robbanás során fejezi majd be talán 100.000 év múlva. Ekkor saját, a korábbi fejlődési szakaszaiban még nem szétszóródott anyagának maradékát is kilöki a kozmoszban, miközben egy apró neutroncsillagot hagy hátra maga után. A robbanáskor létrejövő, tovaterjedő, a jelenleginél jóval erősebb lökéshullám pedig leendő csillagok szülőhelyét hozhatja létre újra a Cygnus masszív hidrogén és molekulafelhőiben.