A Leo-halmaz
35 millió fényévnyire a Tejúttól az M66 jelű galaxis halmaza három jellegzetes spirális csillagváros otthona. A csillagvárosok, melyek egyenként is izgalmas morfológiájú képződmények, egy közös gravitációs játékban vesznek részt. Közös tömegközéppontjuk körül keringve egymás gravitációs erőterében alakjuk és csillagaik eloszlása megváltozik, azaz perturbálódnak az árapályerők hatására. A galaxishármas, azaz triplet ennek a játéknak az első ciklusán esett át megközelítőleg 800 millió évvel ezelőtt. Ennek a múltbéli eseménynek a hatásai figyelhetőek meg a galaxis-komponensek alakváltozásaiban.
Az NGC 3628
A figyelemre méltó kiterjedésű, éléről látszódó spirál szerkezetén árapályerők keltette komplex deformációk láthatóak. A galaxis egyenlítői régiója kibillent síkjából, fölötte sugaras struktúrában csillagfelhők dobódtak ki a magból. Megfigyelhető a 300.000 fényév hosszú árapály csóva, melyet egyik társával létrejött interakció kelthetett. A galaxis belső szerkezetének kinematikája is szokatlan, ugyanis spektrális mérésekből arra lehet következtetni, hogy a csillagmező keringési iránya ellentétes az egyenlítői porsáv galaxismag körüli keringésének irányával.
Az M66
A 100.000 fényév átmérőjű, azaz a Tejúttal megegyező méretű csillagváros szerkezetét két erőteljes, de aszimmetrikus spirálkar határozza meg. A spirálkarok, melyek a látszólag kibillennek a galaxis fősíkjából heves csillagkeletkezésnek és fiatal csillaghalmazoknak adnak otthont. A kékes területek a fiatal csillagoktól, a barna és vörös struktúrák a porfelhőktől és HII zónáktól kapják színüket.
Az M65
A jellegzetes gyűrűs galaxis egyetlen markáns porsávját leszámítva csillagközi anyagban szegény, csillagpopulációi idősek. Kevés fiatal csillagnak ad otthont, azaz fényes, kék csillaghalmaz alig fedezhető fel benne. Ennek is köszönheti az M66-énál jóval sárgásabb összfényét. Az M65 korongján is megfigyelhető egy finom vetemedés, melyet a szomszéd galaxisok 800 millió évvel ezelőtti közelsége okozhatott.
Rendkívül távoli háttérkvazárok
Az NGC 3628-től délre, a kozmikus mélyben távoli kvazárok tűnnek fel. A halvány, anyagalaxisból leszakadt apró csomó mellett a Q1-gyel jelölt objektum vöröseltolódása 0.99, tőle délfelé eső Q2-é pedig 2.15. Ez utóbbi horrorisztikus kozmikus távolságot jelent, megközelítőleg 10.6 milliárd fényévet. Olyan távolságot, mely az általunk ismert univerzum határát közelíti.